Telepfeszültség 9 V.
Alacsony áramfelvétel: 2,5 mA.
Váltókapcsoló segítségével a gitárhangszedőjele közvetlenül, vagy torzítón keresztül jut a kimeneti csatlakozóra. A torzítás mértékét, hatásosságát folyamatosan lehet szabályozni. A torzított jel kimenő amplitúdóját potenciométerrel állítjuk be a kívánt szintre.
A torzító megépítéséhez a félvezető technikában való jártasság ajánlatos. Beméréséhez kéziműszer vagy AC-DC csővoltmérő, esetleg oszcilloszkóp és hanggenerátor szükséges.

A gitárhangszedő jele a kétállású kapcsoló középső szegmensére jut. A kapcsoló 1. állásában a hangfrekvenciás jel áthalad a torzítón. A 2. állásban a jel változatlanul a kimenetre kerül.

Működése:
A gitárhangszedő jele a Ki kapcsolón és a C1 csatoló kondenzátoron keresztül a T1 tranzisztor bázisára érkezik. A T1 kiszajú munkapontban üzemel. A gitárhangszedők impedanciája 3 és 10 kΩ között van. Az alacsony zajt egyrészt a megfelelő tranzisztor típus kiválasztása, másrészt az optimális kollektoráram megválasztása biztosítja. A mintapéldányba a BC 239C típust építettük be. A katalógus adatok szerint igen alacsony zajjal rendelkezik. A tranzisztor munkapontját az R1 ellenállás állítja be, mely a kollektor és a bázis között található. Az R1 az egyenáramú munkapont beállításán túl a negatív feszültség visszacsatolás következtében részben a fokozat erősítését is meghatározza. A fokozat stabilitását növeli az R3 emitterköri ellenállás, amely szintén negatív feszültségvisszacsatolást okoz. A fokozat erősítése 8,4-szeres, ami +18,5 dB-nek felel meg. A többszöri visszacsatolással stabilizált áramkör beállítást nem igényel.

Termikus stabilitása igen jó, a tápfeszültség változásra érzéketlen. A felerősített hangfrekvenciás jel a C2 csatoló kondenzátoron keresztül a P1 potenciométerre jut. A P1-gyel lehet szabályozni a torzítás mértékét (mélységét). A hangfrekvenciás jel a P1 csúszkájáról a C3 kondenzátoron keresztül a T2 bázisára jut. A második fokozat felépítése elvben megegyezik az első fokozatéval. A különbség a nagyobb munkaponti áramban van: a T2 kollektorárama 2,2 mA. A maximális kivezérelhetőség miatt T2 kollektorfeszültsége a tápfeszültség fele. A fokozat erősítése Au = 13,5, ami 22,6 dB-nek felel meg. A T2 kollektoráról a C4- R8-on át a jel a D1, D2 diódákból álló vágófokozatra jut. Az antiparalel kapcsolású diódapár végzi a hangfrekvenciás jel torzítását.

Mint tudjuk, a szilícium PN átmenetek nyitási szintje kb. 600 mV. A vágófokozat a következőképpen működik. Amikor a hangfrekvenciás jel csúcsértéke kisebb mint 600 mV, az jelentéktelen torzítással jut a P2 potenciométerre. Nagyobb amplitúdójú jel esetén a negatív félperiódust a D1, míg a pozitív félperiódust a D2 dióda limitálja 600 mV-ra. Minél nagyobb amplitúdójú jel kerül a vágófokozatra, annál 'négyszögesebb' a keletkezett jel.

A torzító kimeneti szintjét a P2 potenciométerrel lehet beállítani a kívánt értékre. Áramfelvétele csekély, mindössze 2,5 mA. A 9 V-os, 6F22 típusú rádióteleppel szakaszos üzemet feltételezve több hónapig működik. Nem esett még szó a C5 elektrolitkondenzátorról. Feladata a telep belső ellenállásának csökkentése, a hangfrekvenciás jelekre nézve.
Forrás: ensium