A fotó eljárás, a nyomtatott áramköri lap készítésének nem igazán gyakran használt változata. Csak kis mennyiségek vagy prototípusok készítésekor alkalmazzák. Legnagyobb negatívuma, hogy költséges, sajnos, mára egy nagydobozos, 200ml-es, ( mert a kisebb kiszerelésben kapható még gazdaságtalanabb!!) P20 spray ára elérte a 2600Ft-ot, plusz az előhívó folyadék, TN140, közel 1000Ft-os ára, már igencsak megközelíti a megfizethetetlenség határát. Kapható magyar gyártású fotólakk is, megjegyzem, soha egyetlen panelt nem tudtam vele normális minőségben elkészíteni, nyilvánvalóan ez én hibámból...., de olcsósága nem kompenzálta a használhatatlanságát. Ha valaki sikeresen tudta alkalmazni, írja meg, legyen szíves, hogyan csinálta, kipróbálom.

A nagytömegű panelgyártásban, ipari méretekben, a szitanyomásos eljárás terjedt el, olcsósága miatt, de házi használatra még macerásabb, néhány technológiai lépéssel többet tartalmazó megoldás és még több különféle vegyszert is igényel, mint a fotólakkos.

A kézi rajzolgatásnál viszont mindkettő összehasonlíthatatlanul jobb eredményt ad, de egyszerű esetekben, mégis ott a jól bevált filctollas vagy csőtollas panelrajzolás, főleg, ha csak egyszeri, és egyszerű áramkörről van szó.

Mi a fotóeljárás menete:

Az áramkör fotózásához szükségünk van az áramkör fóliarajzára, pozitív formában. Ez azt jelenti, az átlátszó síkfilmen a vezetősávok rajzolata fekete, a fényt nem engedi át, a többi felület pedig átlátszó.


1. kép

A film 1:1-es méretarányú, torzításmentes legyen, tintasugaras nyomtatóval, erre a célra gyártott, (INK-JET fólia) írásvetítő fóliára kinyomtatható, fénymásolható. Kb. 60-100 Ft közti áron kaphatók ilyen fóliák, a takarékosság miatt célszerű több rajzot összevárni, és egy lapra kinyomtatni, majd utána szükség szerint szétdarabolni. A lézer-nyomtatókkal csak annyi gondom volt, azon kívül, hogy megint másfajta fólia kell hozzájuk, hogy mivel felmelegítik a fóliát, többször tapasztaltam geometriai torzulást, főleg hosszanti irányban. Ezenkívül a festékrétegük nem fed kielégítően, bár ez, több film pontos egymásra fektetésével javítható.

A szükséges méretű nyák-lap méretre szabása után (néhány mm ráhagyással), a lap felületét elő kell készíteni a fotólakk felhordására. Az előkészítés során használatos anyagok eszközök a képen láthatók, de vegyük sorra őket.


2. kép

A tisztításnál nagyon jó szolgálatot tesz az iparban is használatos fémgyapot (3. kép), mely többféle finomságban kapható, számunkra a közepes minőségű remekül megfelel, még igencsak szennyezett, oxidált panel esetében is használatával kielégítő eredményt kapunk (4. kép).


3. kép

A felületet erősen átdörzsölve a fémgyapottal, polírozott felülethez hasonló, fémtiszta eredményt kapunk, majd ezt a felülelet, DENATURLÁLT SZESZ-szel enyhén átitatott papír törlőkendővel áttöröljük, zsírtalanítjuk, és ezt követően már nem érintjük meg, kézzel sem, a felületet.


4. kép

Az így előkészített, vízszintesen elhelyezett nyáklapot a 2. képen látható P20 lakkal, annak alapos felrázása után, lehetőleg szobahőmérsékleten, jól szellőző helységben, nyílt lángtól távol, vékonyan, mindkét irányban mozgatva a flakont, lefújjuk. (5. kép)


5. kép

 A környezet kímélése érdekében, egy nagyobb, fedeles papírdobozt felhasználva, a panelt mindig valamilyen alátétre, pl. hűtőborda-darab (6. kép) téve fújjuk le, normál környezeti megvilágítás mellett, majd a dobozt lefedve, hagyjuk száradni a panelt.


6. kép

A fújás során egyöntetű felületet kell kapnunk, nem lehet foltos, ha gyűrűkben összefut a lakk, az zsíros, szennyezet felületre utal. A panel peremén egy nagyon vékony sávban megvastagodhat a lakk (7. kép), a felületi feszültség miatt, ezért kellet pár mm-t ráhagynunk a leszabásnál, sajnos ezt a vastagabb lakkréteget nehezebben is világítja át a lámpa. A papírdobozt, fújás előtt, enyhén nedves ruhával ki szoktam törölni, hogy pormentes legyen.


7. kép

Az előírt száradási idő 20 fokon 24 óra, de normál estben 3-4 óra elteltével sem fog már beleragadni a film a lakkba, feltéve, hogy a levilágítás során nem melegedett fel a nyák-lap. Gyorsíthatjuk a száradást, pl. hajszárítóval, de 15-20 percig a fújás után még semmiképp ne mozgassuk a panelt, hogy az oldószer nagyrésze már elpárologjon, a lakk ne folyjon meg. A szárítási hőmérséklet a 70 C-ot nem haladhatja meg!!! Jön a fűtési szezon, a doboz a radiátorra tehető szárítás céljából, de a keletkező 'illatok' nem fogják a család osztatlan elismerését kivívni!

Az általam használt lámpa egy 125W-os higanygőz lámpa, levágott külső búrával, lehetőleg porcelán foglalattal, a hozzávaló fojtó-előtéttel, mindezek villamossági boltokban kaphatók, sajnos elég drágán, de csak egyszer kell megvenni.


8. kép

Egy állíthatós asztali lámpába csavartam be a higanygőz égőt, de előtte óvatosan az égő búráját levágtam. Ügyelni kell, a belső cső és az egyéb szerelvények ne sérüljenek meg, illetve az üvegbúra vágásakor balesetet ne okozzunk, vagy szenvedjünk. A legjobb, ha gyakorlat hiányában villanyszerelőtől kérünk segítséget, főleg a fojtó és az egész lámpa biztonságos összeszereléséhez. A belső üvegcsövet ne fogjuk meg kézzel, ha zsíros lesz, élettartama a töredékére csökken. Az égő csak olyan lehet, mely nem tartalmaz belső, elektronikus gyújtót, tehát csak a hagyományos higanygőz égő alkalmas céljainkra. Ez az égő viszont előtét fojtó nélkül (9. kép) azonnal tönkre megy!!


9. kép

A lámpabúra célja a megbízható rögzítésen kívül, hogy a működő lámpa fénye még rövid időre se jusson a szemünkbe, mert igen magas UV tartalma miatt SÚLYOS szemkárosodást okoz, már rövid idő alatt is. Azon kívül jelentősen melegszik az izzó a működés során. A lámpabúra belső felét, a jobb fényhatás miatt, öntapadós alufóliával vontam be, de anélkül is kifogástalanul működik a dolog. (8. kép)


10. kép

A lámpa alá, kb. 40cm-re helyezzük el a fotólakkal bevont, megszárított nyáklapot, arra egy kb. 3-4-mm vastag tiszta üveglappal rászorítjuk oldalhelyesen a filmet, majd ezt még alkalmas súlyokkal le is préselhetjük(10-11. kép).


11. kép

A lámpa bekapcsolása után 10-12 perc elteltével a művelet véget ér, ha újabb levilágításra nem kerül sor, a lámpát kikapcsolhatjuk. Ha folytatjuk a fotózást, hajtsuk félre a lámpát, hogy alatta nyugodtan új panelt és filmet rögzíthessünk, majd a lámpa magasságát nem változtatva, folytassuk a munkát. DE!!! Ha már üzemmeleg lámpa, csak 7-8 percnyi megvilágítási idő szükséges a kívánt eredmény eléréséhez. Az időbeni különbséget a hideg és az üzemmeleg lámpa fénykibocsájtó képessége közti különbség okozza.

A levilágított panel előhívása egy egyszerű fotós-tálban történik, de bármilyen, vegyszerálló lapos tál megfelel. A tálban, tiszta vízben fel kell oldani a TN140, (nem az egészet!!!) előhívó folyadékot, a használati utasításban leírt módon. Tapasztalatom szerint, egy picit sűrűbb oldatot is készíthetünk, de csak kellő gyakorlat birtokában, mert különben kellemetlen meglepetést okoz, a leoldódó teljes áramköri rajzolat látványa. Az előhívó anyaga lúg, tehát nem célszerű elfogyasztani, ha bőrünkre kerül, kis mennyiségben csak a zsírt oldja ki a hámszövetből, de ez nem halálos, olyan furcsa, 'taknyos' tapintású lesz a bőr. Kézmosás, valami egyszerű kézkrém és el is felejthetjük a dolgot. Az előhívást, leoldást puha ecsettel 'festegetve' a fotólakkos oldalt, kicsit segíthetjük, de az oldatba túl sokat ne nyúlkáljunk. Az oldat, sötét helyen tárolva, még jó néhányszor használható, tapasztalatom szerint. Ha a panel folyadékba merítése után azt tapasztalnánk, hogy túl gyors a folyamat, a panelt gyorsan vízzel leöblítve, az oldatot kicsit felhígítva, még kis szerencsével, folytathatjuk a munkát.


12. kép

Ahogy a 12. képen látható, az előírt megvilágítási idő után, halványan már körvonalazódnia kell az áramkör rajzolatának ha jól dolgoztunk. De ha a filmet egyszer levettük, azt már még egyszer ne próbáljuk visszatenni, mert úgysem lesz pontos, inkább újra kell kezdeni a dolgot, a lakkozástól.


13. kép

A 13. képen az előhívott panel látható a maratás előtt. A sikeres előhívás után, folyóvízzel alaposan leöblítjük a panelt, megszárítjuk, majd ellenőrizzük a rajzolat minőségét. Vigyázzunk, a lakk igen sérülékeny!! Ne karcoljuk meg a felületet, mert alámaródást okozhat. Szükség estén maratásálló filctollal korrigálható, javítható a rajzolat. Addig ne marassuk ki a panelt, míg alaposan át nem vizsgáltuk, nincs-e a rajzolatban szakadás vagy zárlat, mert ha ezt nem tesszük, a lemaratott panelen nehezebb, vagy lehetetlen lesz a javítás. Ha nem sikerült a fotózás elsőre, ne keseredjünk el, a méregdrága lakkból még talán maradt a flakonban egy újabb kísérletre elegendő mennyiség.

A maratást ki-ki az általa 'megszeretett' vaskloridos, vagy hidrogénperoxid/sósav eleggyel végezheti, a fotólakk ugyanis ellenáll ezen agresszív anyagoknak, de ha melegítjük pl. a vaskloridot, a maratási folyamat meggyorsítása érdekében, ne feledjük, a hőmérséklet a 70C-ot nem lépheti túl.


14. kép

Ezt követően szárítás és a panel fúrása következhet, a fotólakk még marad a felületen, had védje amíg dolgozunk. A fotólakk eltávolítása a felületről a fúrás utáni sorja eltávolításával egy lépésben történhet, vizes, 300-as polírpapírral, folyóvíz alatt. A polírpapír viszi a sorját és a lakkot is, fémtiszta felületet kapunk, de vigyázzunk, túlzásokba ne essünk!!

Ezt követően újabb öblítés és egy igen fontos momentum, a felületvédelem következik. A még tiszta, száraz vezetőmintázatot denaturált szeszben oldott fenyőgyantával kenjük be vékony, egybefüggő rétegben. (2. kép) Ez a 'szupertitkos' bevonat meggátolja mintázat oxidálódását, illetve remek folyasztószer a forrasztáshoz. Persze, ha valakinek van forrasztó-lakkja, spray formában, az is jó, csak drágább. A fenyőgyanta és a denaturáltszesz elvileg a háztartási boltokban kapható. Az oldat ne legyen túl sűrű, az a jó, ha ecsettel való felhordása után néhány perccel, lapos szögben a fény felé fordítva a panelt, csillogó, egybefüggő, száraz bevonatot látunk.


15. kép

Kétoldalas nyák készítésekor a probléma csak látszólag bonyolult, a két oldal rajzát tartalmazó két filmet pontosan össze kell illeszteni, ráhagyással összeragasztani mint egy zacskót, a kétoldalt lelakkozott panelt közécsúsztatni, rögzíteni, és ezután a megvilágítása a két oldalnak, majd az előhívás már a leírt módon történhet.
Röviden ennyi a technológia, persze nem kevés gyakorlatot igényel. A szükséges eszközök más módon is kivitelezhetők, kinek-kinek pénztárcája szerint.
A panelgyártáshoz sok sikert: Horváth Sándor