Olyan használhatatlan fülhallgatós magnót, aminek a mechanikája tönkrement, de az elektronikus része még működik, könnyen vezetékkeresővé alakíthatunk.

A mechanika eltávolítása után megmaradó rész a vezetékkeresőhöz eléggé érzékeny hangfrekvenciás erősítő, csak a lejátszófej helyett érzékelő tekercset kell alkalmazni.

A fotó a vezetékkeresőben felhasználható tekercseket ábrázolja. Ezeket pl üzemképtelen floppy meghajtókból könnyen ki lehet termelni. Én egy rossz szovjet gyártmányú (Ruhla) elektromechanikus óra himbát működtető tekercspárját használtam fel erre. Helyette minél több, lehetőleg száz feletti mentszámú tekercs is jó. Ezt nagyon vékony huzalból is elkészíthetjük olyan méretűre, hogy az a dobozban elférjen. A fiókokban elfekvő tekercseket kipróbálva is találhatunk megfelelőt.
Ha az eltávolított lejátszófej sztereó, akkor két tekercseket sorba kötve a középleágazást a testpontra a két végét az addigi fejhez csatlakozó vezetékek helyére kössük. Ha magnó nem sztereó a középleágazást nem kötjük be, vagy egy tekercs is elég. A készüléket egy alkalmas dobozba helyezhetjük. Fém doboz nem használható. A tekercseket bekötésük után ragasszuk a doboz belső oldalára. A magnó doboza is jó, ha a tekercset el tudjuk benne helyezni. Én egy Madison zsebrádió dobozát használtam fel (ez volt).

A készüléket bekapcsolva, feszültség alatt lévő vezetékhez közelítve a hálózati búgást annyira felerősíti, hogy 10-15 cm-ről is jól érzékelhető a fülhallgatóban, de érzékenyebb készülékkel még távolabbról is. A falban lévő elektromos vezetékek csak akkor kereshetők meg, ha azokban áram folyik. Ezért a fali dugaljhoz fogyasztót kell csatlakoztatni, a világítást be kell kapcsolni, hogy az azokhoz menő vezeték megkereshető legyen. Minél nagyobb teljesítményű a fogyasztó az áramerősség a vezetékben annál nagyobb és annál távolabbról érzékeli a készülék.
A készüléket a tekercsek felöli oldalával a falhoz tartva, és a vezeték közelében mozgatva a legerősebb búgás mentén pontosan megkereshető a vezeték nyomvonala.